A farsangi időszak kellős közepén vagyunk, pár hét és Rióban is megtelnek az utcák, ugyanis kezdődik a világ legnagyobb karneválja. Én úgy döntöttem, hogy egy budapesti beöltözős farsangi buli helyett valahol Rió de Janeiro felé félúton töltöm a februárt. Hogy hol és hogyan jött az ötlet? Madonna segített benne.

Ki ne ismerné Madonna La Isla Bonita című slágerét, ugyan nem mai darab, hisz még két éves sem voltam, mikor megjelent, de az idő vasfoga semmit sem fogott rajta.

Rengeteget hallgattam már, de sosem elemeztem részleteibe menően ezt a művet, viszont pár éve valamiért jött az isteni szikra, hogy nézzem már meg hol található ez a bizonyos sziget. Érdemes volt a neten keresgelni, Belize szerelem lett, és azonnal a listámra került.

Kicsit macerás Magyarországról eljutni ide, ezért érdemes - persze, ha időnk engedi - más nagyobb országgal összekötni. Én végül Mexikóból érkeztem busszal Belize City-be, majd hajóval a karibi szigetekre.

5 dolog, amit semmiképp se hagyj ki:

1. San Pedro (Ambergris Cave szigetén)

Belize szigetei közül ez a legnagyobb, itt található San Pedro nevű városka is, melyről Madonna énekel nekünk. Szomorúan olvastam valamelyik cikkben, hogy ő a dal megejenésekor még nem is járt itt, viszont én már eljöttem ilyen messzire, úgyhogy felfedezem. A Karib-tenger csodálatos, az utcák keskenyek, régi angolszász házakkal tele. Épphogy megtaláltuk a szállásunkat, mikor nagy zajra és mozgolódásra lettünk figyelmesek. Ugyan még csak kora délután volt, de beindult az élet az utcákon. Kezdődik a mulatság.

Teraszról figyeltem, hogy mi is fog itt történni. Rohangáltak a gyerekek, énekeltek és kiabáltak, majd férfiak jöttek, akik nőknek voltak beöltözve.  Kicsit furcsán néztem, de viccesnek vicces volt, viszont, ami azután következett az nem annyira. Nekiálltak egymást festékkel leönteni és tojással dobálni, a túristákat sem kímélve. Itt gondolkodtam el, hogy érdemes-e kimenni körbenézni és vacsorázni, vagy maradjunk inkább a szálláson. Kicsit félve, de megindultunk. Lementünk a tengerhez gyönyörködni, jöttek oda emberek, hogy megfesthetnek-e, de amikor jeleztem, hogy inkább ne, akkor elfogadták.

Teljesen megnyugodtam, hogy lehet ezt másképp is nagy lendülettel elindultunk a belvárosba egy éttermet keresni, mert meglehetősen éhesek voltunk. Lassan besötétedett és az utcák zsúfolásig megteltek emberekkel, mindenki egy merő festék, tojás, toll. Lépten-nyomon utcai zenészek, akik jobbnál-jobb karibi zenét játszottak, beálltunk hallgatni és kicsit táncolni, amikor csak azt érzem, hogy hátulról valaki ráteszi a kezét a fejemre, majd folyik le valami a hátamon. Eddig tartott... Csak két tojás volt, de látták, hogy nem kelek ki teljesen magamból, ezért perceken belül több irányból is kaptam a festéket. Nem volt mit tenni, átadtam magam az életérzésnek és hatalmasat buliztunk.

2. Caye Caulker

San Pedrótól 45 perc alatt érhető el hajóval, egy kisebb korallsziget, alig 8km hosszú, és kicsivel több, mint egy kilóméter széles. 2000 helyi lakik itt, nincsenek kocsik, mindenki mezítláb sétál, az utcai hurrikán rádióból állandóan Bob Marley szól.

Az összes ember annyira közvetlen, hogy pacsizunk séta közbe. Beszélgettem egy helyi sráccal, aki annyit mesélt, hogy ő még nem hagyta el ezt az országot, de mondjam meg érdemes-e, van egyáltalán jobb hely ennél?! Fehér homok, napsütés, türkíz tenger, isteni ételek, pálmafák, reggae zene, kevés túrista. Nehéz belekötni.

3. Hol Chan - tengeri védett terület

Bármelyik szigetről könnyen elérhető búvárparadicsom. Mi egy egész napos túrára fizettünk be, mely tartalmazta a 3x-i étkezést (ebédre homár!!!), italokat, felszerelést és egy nagyon kedves vezetőt. 

Nagy álmom volt, hogy a Karib-tengernél merülhessek, korallzátonyt lássak, és a szemébe nézhessek egy cápának. Ezt a kedves vezetőnk mind garantálta, szóval alig vártam, hogy elérjünk a helyszínre. A legjobb az egészben, hogy még palackos merülésre sincs szükség, hisz annyi minden látható egy szemüveggel is. 

Amikor megérkeztünk az első helyszínre véres halcafatokat dobált be a srác a vízbe, hogy felkeltse a halak érdeklődését. Perceken belül megérkeztek a kisebb, majd nagyobb halak, és a végén a pár méteres cápák is, aztán annyit mondott, tessék lehet menni a vízbe. Oké nem a nagy fehér cápát láttam, de akkor is... 

Végül szemüveg fel, GoPro a kézbe és irány a víz.

Nem is tudtam merre kapkodjam a fejemet annyi minden volt hirtelen a víz alatt. Készítettem pár képet és videót, majd úgy döntöttem, hogy elteszem a gépet és csak sodródok és ámulok. Majd egy órát lehettem a vízben, szerintem a fejemet fel sem emeltem, annyira lenyűgözött a látvány. Viszont a kapitány jelet adott a kürttel, szóval menni kellett a következő merülési ponthoz, és ez így ment sötétedésig. Hulla fáradtan értünk vissza a szállásra, de minden perce megérte.

4. A nagy kék lyuk, avagy The Great Blue Hole

A nagy kék lyuk, egy hatalmas víznyelő pár órányira Belize partjaitól. A világ legjobb búvárhelyeinek egyike, érvényes engedélyt/bizonyítványt be kell mutatni a palackos merüléshez!! Egy egész napot rá kell szánni erre a csodára, de megéri. A hajós út, a kristálytiszta víz, a számos halfaj kárpótolni fog minket. Az sem kizárt, hogy több cápafajjal találkozunk idelent.

Forrás: Facebook 

2012-ben a Discovery Channel a Föld leglenyűgözőbb helyének titulálta, így az utóbbi években sok hobbi búvár is érkezik a helyszínre. Nem szükséges előre online lefoglalni a kiruccanást, mert a helyszínen rengeteg lehetőségünk lesz ezt megtenni.

5. Homár, fahéjas csiga, kókuszos babos rízs

Ha épp jó időben érkezünk, akkor homár szezon van, ami azt jelenti, hogy fillérekért juthatunk hozzá. Még az utcai szendvicsben is homár van, és nagyon finom.

Ahogy említettem, a szigetek kicsik, nem nagyon vannak utak, Caye Caulkeren például kocsi sem, és étteremből is csak pár. Viszont találunk itt sokkal érdekesebbet. Sok helyi azzal keresi a kenyerét, hogy verandájára invitálja az éhes odalátogatókat.

Maximum pár étel van, éppen amihez kedvük támád, de azok isteniek. Mi minden nap Glendahoz jártunk angol reggelit enni, fenséges cinnamon roll-lal, azóta is érzem az ízt a számban.

Egy séta alkalmával jutottunk el John-ék házába is, a kertjükben műanyag székeken ebédeltek, látták rajtunk, hogy nagyon érdeklődünk az esemény iránt, így mondták, hogy menjünk be és együnk együtt. A menü sült csirkecomb volt kókuszos babos rízzsel. Istenien nézett ki, megállapodtunk egy baráti árban, majd leültünk. Közölték, ha szomjasak vagyunk csak menjünk be a konyhájukban, és a frigóban találunk ezt-azt, majd a végén rendezzük. Nem tudom, hogy ennek a nagyon barátságos közeledésnek köszönhető-e, vagy önmagában is zseniális volt az étel, de nem hiszem, hogy bármikor is elfelejtem az ízét.

Belize-ről be kell vallanom nem hallottam régebben, de bárkinek ajánlom, hogy menjen el. Ugyan én már kétszer voltam, de mindig csak a szigeteken, legközelebb a szárazföldi részt is felfedezem, ahol régi piramisok, barlangrajzok várnak rám. :)